Vége...

Az élet nem könnyű, mindig van egy pont ahol úgy érzed, hogy nem megy tovább, nem akarsz élni. Ebben a cipőben járok én is, soha nem gondoltam volna, hogy ennyien hátba támadnak, de meg tették, padlóra kerültem. Lehet hogy nem mutatom, de sírás ringat álomba. Nekem ez már nem megy sok pofont kaptam az élettől. Nem fogok célba érni... Innen már nem fogok fel állni. Nem kell segítség nem akarok semmit, csak azt hogy csendben egyedül tudjak szenvedni... Nincs mellettem senki, a barátaim hátba támadtak, a családomról meg ne is beszéljünk... Nem vagyok kemény mint a kő, nekem is tudnak sebet okozni...