Esőben az utcán (Történetíró verseny)

Kint vagyok. Az esőben sétálok egyedül. Egy árva lélek sincs az utcán. Előveszem a telefont még utoljára tárcsázom a barátnőmet, de nem veszi fel. Csak sétálok tovább, azt sem tudom hova megyek vagy hogy hova indultam. Egyszer csak belebotlok egy ismerős arcba. Az egyik fiú barátom az. Megkérdezi mi a baj, de én elrohantam pedig végre volt valaki aki segíteni tudott volna. Még mindig üres az egész utca és őt sem látom már. Mostmár tényleg nincs aki segítsen, nincs senki aki most mellettem lenne. Valaki hív, reménykedem benne, hogy a barátnőm az, de csak anyám. Lehalkítom a telefont és visszteszem a zsebembe. Ekkor meglátom a barátom és valami dudálást hallok, de már késő volt figyelmeztetni. Elütött egy autó. Érzem körülöttem minden elsötétül, az utolsó amit hallok az a barátom szava. Még pedig az mondja: "Kérlek ne halj meg! Szeretlek!"