Azt hiszem most már tudom...

Adtam egy kis időt magamnak. Közben rá jöttem mi történik körülöttem, és emellett mit akarok. Te sosem fogsz megbocsájtani nekem. A fiú akit szeretek nem úgy gondolkodik rólam, mint én róla. Az osztálytársam akiben megbíztam, átvert. Tudjátok mit ér az élet? Elárulom: Semmit!Én nem is tudom mit kezdtem volna magammal, mit műveltem volna, ha nincs olyan ember aki felvidított volna. Néha belegondolok, mi lett volna, ha veled soha nem ismerkedek meg, ha nem szeretek bele, ha nem bízom meg benne. Akkor nem kéne olyan ember aki felvidít. Akkor elboldogulnék egyedül is. Nem kéne más segítsége. Csak néha azt nem értitek meg, hogy ez az én életem, és nem a tiéd. Tudjátok mit? Ezentúl nem fogom hagyni, hogy ti irányítsátok az életem. Kezembe veszem az irányítást. Ez az én életem, az én döntésem, az én gondolataim, az én hibáim, ezért semmi közöd hozzá.