Rólam nem kell sokat tudni. Élem az életem és nem érdekel mások véleménye, mert én én vagyok. 

Az én életem, az én döntéseim, az én hibáim, az én tanulságaim, ezért semmi közöd hozzá. 

Viszont annyit elárulok, hogy szeretek az esőben sétálni, mert ilyenkor senki sem látja, hogy sírok. 

Sok volt az együtt töltött idő. Sokat kerestelek. Túl sokat gondoltam magamról. Mondtam dolgokat amit megbántam. Nem bocsájtottál meg többé. Megbántottalak a tetteimmel. Közben rájöttem, hogy átvertél. Próbáltam felejteni, de a múlt nem engedett. Azt mondják a hazugság újra és újra fáj, az igazság csak egyszer. Ha az én oldalamról nézzük ez nem igaz, mert hiába tudom az igazat, fáj, mert tudom, hogy hazudsz. Azt hiszed nem tudok rólad semmit? Hát nagyon tévedsz. Többet tudok rólad, mint ahogy azt te gondolod. De tisztában tartom a döntésed. Ne feledd, hogy ki az aki mindig segített és támogatott téged. Ha olyan emberre van szükséged akiben megbízhatsz és aki mindig ott van neked ha kell akkor tudod hol találsz meg. Csak tudd, hogy én mindig ott leszek melletted ha szükséged van rám.

Azt hittem hogy te tényleg a legjobb barátnőm vagy, de tévedtem. Te is ugyan úgy hátba támadtál mint a többi féreg. Nem az vagy akinek hittelek téged, egy teljesen más ember lettél, és undorító az amit csinálsz. Nem tudom miért, de nekem te voltál a legjobb barátom, de szabad az út, gratulálok, jár a keksz drága! Sikerült el érned a célod és ha más nem mondja el, akkor te még mindig a szemembe hazudnál! Vége, ennyi, betelt a pohár soha többet nem akarlak látni! Nem vagyunk barátok és rájöttem hogy soha nem is voltunk azok... Szeretnék neked megbocsájtani, de nem megy. Sajnálom, de a barátságunknak itt vége...

Az életem egy kész roncs. Próbáltam megfelelni másoknak, de így csak rontottam a dolgokon. Az élet nem ér semmit. Sokszor csináltam dolgokat  amikkel ártottam magamnak. Milliószor majdnem öngyilkos lettem. Milliószor majdnem elütöttek az autók. Elkezdtem alkoholt inni. Már nem is értem mi történik velem... Már azt sem tudom, hogy ki vagyok. Nem értem miért, de ez segít elviselni az igazságot. Eddig kutattam az igazságot, de már elegem van belőle. Mindegy, hogy hazudsz vagy igazat mondasz. Már nem tudok megbocsájtani neked. Nem kellesz az életemben, én egyedül is megbirkózok az élet minden egyes szakaszával. Ezentúl nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam. Megpróbálom önmagam adni. De egyszerűen nem tudom kifejezni magam úgy ahogy én akarom. Félek a jövőtől. Próbálok a jelenben élni, de nem tudok, mert folyton a múlt jár az eszemben. Nem tudom elfelejteni ami történt. Ezért élek még most is a múltban. De mindegy. Már úgysem számít semmi. Az életem hivatalosan is borzasztó lett. De megesküszöm, hogy a rossznak itt vége...

Az élet nem könnyű, mindig van egy pont ahol úgy érzed, hogy nem megy tovább, nem akarsz élni. Ebben a cipőben járok én is, soha nem gondoltam volna, hogy ennyien hátba támadnak, de meg tették, padlóra kerültem. Lehet hogy nem mutatom, de sírás ringat álomba. Nekem ez már nem megy sok pofont kaptam az élettől. Nem fogok célba érni... Innen már nem fogok fel állni. Nem kell segítség nem akarok semmit, csak azt hogy csendben egyedül tudjak szenvedni... Nincs mellettem senki, a barátaim hátba támadtak, a családomról meg ne is beszéljünk... Nem vagyok kemény mint a kő, nekem is tudnak sebet okozni... 

Milliószor próbáltam öngyilkos lenni. Gondolkodtam rajta, hogy felvágjam az ereimet, dobjam a hajszárítót a fürdőkádba, sétáljak az autók elé, esetleg ugorjak ki az ablakon. De nem megy.

Képtelen vagyok rá. Amikor megtudtam, hogy mi történik körülöttem, akkor is sokat gondolkodtam az öngyilkosságon, és végülis fél év után jutottam arra a következtetésre, hogy ez esélytelen, és feladtam. Levontam a következtetést. Nem tudok öngyilkos lenni. Mert van olyan ember aki szeret és nem akar holtan látni.

Adtam egy kis időt magamnak. Közben rá jöttem mi történik körülöttem, és emellett mit akarok. Te sosem fogsz megbocsájtani nekem. A fiú akit szeretek nem úgy gondolkodik rólam, mint én róla. Az osztálytársam akiben megbíztam, átvert. Tudjátok mit ér az élet? Elárulom: Semmit!Én nem is tudom mit kezdtem volna magammal, mit műveltem volna, ha nincs olyan ember aki felvidított volna. Néha belegondolok, mi lett volna, ha veled soha nem ismerkedek meg, ha nem szeretek bele, ha nem bízom meg benne. Akkor nem kéne olyan ember aki felvidít. Akkor elboldogulnék egyedül is. Nem kéne más segítsége. Csak néha azt nem értitek meg, hogy ez az én életem, és nem a tiéd. Tudjátok mit? Ezentúl nem fogom hagyni, hogy ti irányítsátok az életem. Kezembe veszem az irányítást. Ez az én életem, az én döntésem, az én gondolataim, az én hibáim, ezért semmi közöd hozzá.

Léteznek megértő és segítőkész barátok. De sok barát más. 

Megismerkedsz valakivel, nagyon jóban vagytok. Sőt már lassan ti lesztek a legjobb barátok. De három dolog belezavarhat a barátságba:

1. A barátodnak kapcsolata lesz;

2. Jön egy új barátja és téged elfelejt;

3. Jobban megismer téged és rájön, hogy milyen ember vagy valójában.

Az összes következménye az lehet, hogy elfelejt.

Mert ha kapcsolata van többet foglalkozik a másikkal,mint veled. Ha új barátja lesz akkor biztos,hogy az illetékes személy megpróbálja őt lebeszélni arról,hogy tovább barátkozzatok. Végül ha az ismeret a hibás akkor az lehet,hogy az elején nem tudta,hogy ki vagy valójában,de már ismer és nem tetszik neki már ez a formád.

De ezek mellett vannak jó barátságok. És nem az a lényeg bennük,hogy mindent tudj a másikról,mert ezért izgalmas a barátság,hogy megismerjétek egymást. Az őszinteség itt is egy fontos eszköz ♥

Amikor látlak mosolyognom kell. Nem tudok úgy gondolni rád, mint aki összetörte a szívem, átvert, megbántott. Fontos vagy nekem. Eddig titkoltam az érzéseim, de rájöttem Szeretlek! Tudom, hogy utálsz. Szeretném ezt az egészet elfelejteni és újrakezdeni. Indítsunk tiszta lappal. Tudom ami történt az... az borzasztó... ,de megbántam és remélem meg tudsz bocsájtani. Én már megbocsájtottam neked, a történtek ellenére elfelejtettem. Én csak szeretném ha szeretnél... szeress úgy ahogy én szeretlek téged....

Szembenézni veled,harcolni saját magamért. Nem kést ragadni. Mikor kapom az üzenteket a sírás jön rám. Nehéz meg állni hogy ne nyúljak késhez,de valahogy ki kell bírnom. Nem tudom hogy hogyan de végig kell csinálnom nem adhatom fel de nehéz. Nézni azokat akik eddig a barátaim voltak és most mindenek el mondanak és senki nincs mellettem ez... félelmetes. Csak magamra vagyok utalva, nekem kell cselekednem, meg állnom azt hogy késhez nyúljak és véget vessek az életemnek. Csak egy nagy nulla vagyok, padlón vagyok. A szakadék szélén állok de nem eshetek le... Nincs miért élnem csak magamért... SEGÍTS csak ez az egy szó tud ki jönni a torkomon de választ nem kapok. Csak egy kés, csak egy ér, csak egy liter vér, és az életed véget ér...

Utáltalak...

Eltelt egy év. Újra találkoztunk és beszéltünk. Azt mondták szeretsz. Nem tudtam mit reagáljak rá. Aztán rájöttem, hogy szeretlek! De már túl késő volt, és nem tudtam elmondani neked, hogy mit érzek. 

Eltelt fél év... Azt mondták, hogy mindent tagadsz amit éreztél irántam. Megpróbáltam ezt feldolgozni és elfelejteni téged. Sikerült is elfelejtenem téged, azzal, hogy megtetszett egy másik fiú. Aztán egyre jobban beleszerettem a fiúba. Annyira, hogy most már szerelmes vagyok belé. De tudom, hogy ő nem így érez irántam. El kéne őt felejtenem, de nem tudom kiverni a fejemből. Most mit tegyek? Meddig fog ez folytatódni? Megint szeressek bele egy fiúba aki nem szeret? Nekem csak szükségem van egy barátra aki megért és mellettem van amikor kell, aki nem fordul ellenem a legrosszabb időben sem. Én nem kérek mást, én csak vissza akarom kapni a barátaimat és téged...

Szerettem volna rád hasonlítani. De mikor megtudtam milyen vagy inkább önmagamat adtam. Ez neked nem tetszett. Ha én nem te vagyok akkor már nem is vagyunk barátok? Azt hittem barátok vagyunk, de te csak kihasználtál. Nehezen, de megbocsájtottam neked. Mégis te vagy rám mérges, te utálsz. Csak megkérdezhetném, hogy miért? Nekem kéne utálni téged, nem neked engem. De hagyjuk... nem tudom, hogy mit követtem el, de tudom, hogy mi ketten soha többé nem leszünk barátok. Ahoj barátság... hiányozni fogsz...

Kitudja mi történik most a világban, kik találkoznak, kik vállnak el. Nem értettem semmit amíg veled nem találkoztam, olyan voltál mint egy útjelzés... ami eligazított, értelmet adott mindennek, de most, még is itt ülök a sötétben, egyedül, ezek a könnyek lassan marják az arcom... mert a szavaid fájnak. Akárhányszor átjátszom a fejemben a mondatokat... hol rontottam? Magamat hibáztatom minden fájdalmad miatt. Félelem, bizonytalanság nem tudom miért játszom le magamban ezeket a szavakat, és mondják nem tudod mid van amíg el nem vesztetted, nem bízom az ilyen életbölcsességekben addig amíg a saját szívemet mardosva rá nem jövök, hogy igazak. Önfejű vagyok, ezért van hogy többször bukok mint a többiek, többet kapok az élettől, de csak húzzon be nekem ismét, már padlóra vitt párszor. Miért írom le ezeket, kit is érdekelnek az érzéseim... már úgy érzem senkit. Üres vagyok, olyan mintha valami kavarogna a mellkasomba, valami megmagyarázhatatlan érzés, üresség... szóval csak folytatom amit most csinálok, hagyom hogy a gondolataim foglya legyek, bámulok a semmibe...

Te pedig, bármi történjen is, nem fogod hagyni, hogy boldogtalan legyek. Összes terhemen osztozni fogsz. Ott állsz majd mellettem, és támogatsz. De azt nem hagyod, hogy őrületbe hajszoljam és tönkretegyem magam! Hogy okos lányként helyénvalóknak feltételezek butaságokat. Neked akkor is vigyáznod kell rám, amikor én azt gondolom, nincs rá igényem. Mert a sors lehet, hogy farkasszemnézésben jobban teljesít, de mi ketten túlerőben vagyunk. Együtt úgy alakíthatjuk a dolgokat, ahogy mi akarjuk. - Csak is rád van szükségem. Egy megbízható, kedves barátra. Ez csak benned van meg és ezért vagy te a legjobb barátom...

Rájöttem, hogy létezik olyan ember, aki azt is érti, aki én vagyok. Rájöttem, hogy két ölelés között mekkora különbség lehet. Hogy nem kell félnem, ha láthatatlan leszek, vagy túlcsordulok szeretettel. Hogy van valaki, akinek a szemében ugyanaz történik, mint az enyémben. Ezért vagy te itt nekem 

Amit tettem, csakis érted tettem. Szerettelek volna boldognak látni..., de csak megbántani tudtalak. Mindent sajnálok. Nem kérek semmit, csak hallgass meg most az egyszer. Nem ismersz még... Ne akard, hogy olyat tegyek ellened, amit nem akarok. Csak beszéljük meg, és ha lehet bocsájts meg kérlek....

Nem tudom ki vagyok. Nem ismerem a múltamat. A szüleimről alig tudok valamit. Csak annyit, hogy a családom már nagyon régen szétesett, majd egy kis idő  múlva megjavult és most megint ott tartunk, hogy szétesik. Nem elég, hogy ezzel is foglalkoznom kell, még ott vannak azok akiket a barátaimnak gondoltam, de csak átvertek. Már csak pár embert tart életben. Nekik köszönhetem, hogy még élek és nem lettem öngyilkos...

A rosszat magam mögött kell hagynom, és a jót a jót a középpontba helyeznem...

Néha nem az történik amit mi szeretnénk. Az életnek vannak jobb és rosszabb szakaszai, de az tőlünk függ, hogy melyikben élünk éppen. Mindenki a saját  bőrén tapasztalja meg a hibáit. Mindenki hibázik, csak sokan nem ismerik be, hogy hibáztak. A legtöbbször az a jobb ha igazat mondunk, mert ha nem annak szörnyű következményei lehetnek. Szóval a lényeg, hogy ha hibáztál, ismerd be és MINDIG mondd az igazat, de soha ne hazudj...

A napok néha nem úgy telnek ahogy tervezzük. Mikor úgy gondoljuk, hogy minden rendben lesz, akor fordul minden rosszra, akkor történnek olyan dolgok amiket elképzelni sem tudnánk. Ha szeretnénk jóvátenni a dolgokat, azzal, csak rontunk a helyzeten. A legjobb, ha nem teszünk semmit és hagyjuk, hogy az történjen aminek történnie kell. Mint mindenki én is szeretném, hogy a dolgoknak csak a jó oldala történjen meg. De ez soha nem valósulhat meg, mert ez az élet....

Én csak szeretném, hogy igazat mondj. Nem szeretnék több hazugságot hallani és nem szeretnék többet csalódni benned. Tudok néhány részt, de nem tudom összerakni őket. Hagyd abba a hazudozást és kérlek mondd el az igazat...

Tetszik, de nem tehetem ezt a barátnőmmel. Nem bánthatom meg őt. Ő legfontosabb, ő az aki még életben tart. Szeretem a fiút, de tényleg nem tehetem. El kell felejtenem őt és mást keresnem helyette. Választanom kell a barátnőm és a fiú között aki tetszik. Fiú van millió, de legjobb barát csak egy...

Szeretlek, de nem tudom, hogy miért. Barátok vagyunk és tudom, ha rólad van szó akkor ennél többek nem leszünk. Ezzel csak annyit szeretnék, hogy tudd SZERETLEK és mindig is szeretni foglak! Addig pedig ott vagyunk egymásnak, mint barát és semmi több...

Emlékszem az az első ölelésre, emlékszem az első csókra veled. Emlékszem, hogy mindig is veled akartam az utolsó csókom. Veled akarok mindent, téged akarlak...

Aztán felébredtem és rájöttem, hogy csak álmodtam, csak odaképzeltelek téged. De nem számít: legalább az álmaimban velem vagy...

Azt hittem neked hihetek, de te is csak egy olyan ember vagy aki mindenkit átver. Hittem neked, de átvertél. Bíztam benned, de mégis csalódnom kellett. Mindenben segítettem, támogattalak, kiálltam érted. És a hála? Csalódás. Csalódtam benned és az egész csapatodban. Keressetek másik embert akit csicskáztathattok, de engem hagyjatok békén. Legközelebb ne várd, hogy segítsek neked, vagy megvédjelek...

Vannak emberek akiket utálsz és akiket szeretsz, meg talán közte a semleges.A semleges az utált emberek közé tartozik. Utálsz valakit? Miért? Nem tudod? Szerintem hallgasd meg, hadd magyarázza meg, ha történt valami köztetek. Ha túlságosan szeretsz valakit az is lehet oka az utálatnak, azért is utálhatnak. Viszont mindig van út  a megbocsájtáshoz... ezt jól jegyezd meg! Tartsd közel a barátaidat és még közelebb az ellenségeidet...

Miért teszed ezt velem? Miért hagyod, hogy szenvedjek? Tudod, hogy szeretlek, ő is tudja, sőt még tudják páran. Miért nem viseled el? Mi a bajod velem? Miért hagysz így? Miért nem szeretsz? Egyszerűen már mást nem tudok tőled kérdezni csak azt, hogy: Miért?

A szívem erősebben ver amikor a közeledben vagyok. Nem tudok nem mosolyogni, mert mindig megnevettetsz. Klassz srác vagy, jó fej és vicces, de sose szerény. Viszont tényleg nem tudom miért, de szeretlek...

Sokszor az  ideg széttép. Milliószor felhúzol és nem tudok lehiggadni. Ilenkor nem tudom mit tegyek, és ez hozza ki belőlem azt, hogy azt sem tudom mit csinálok: talán iszok vagy másnap vágott kézzel ébredek. Egyszerűen nem tudok lenyugodni. Túl sok a rossz emlék ami feldühít. Talán egy barát segíthet. Ha nincs senki ott vagyok magamban és zenét hallgatok, mert ez talán egy kicsit segít. Tudom, hogy le kell nyugtatnom magam, mert ez a jövőben csak rontani fog a dolgokon, de egyszerűen nem megy. Nem tudom mit kéne tennem ilyenkor. Mi az ami segít? Mit kéne tennem? Ezekre az kérdésekre keresem még mindig a válaszokat...

Nem is tudom miért kezdem el ezt írni, vagy hogy miért pont neked címeztem. Csak tudatni akarom veled, hogy tudom hibáztam. Mindig is csodáltalak a tehetséged miatt. Nem tudom, hogy bánthattam meg egy ilyen csodálatos embert. Én mindent sajnálok. Tudod mit? Tény úgy mintha ezt nem is olvastad volna. Tedd azt amit akarsz, már nem akadályozlak meg semmiben. Éld az életed és ne is foglalkozz velem. De tudd, mindig itt leszek, ha segítségre lenne szükséged....

Mikor egyedül ülök a szobámban és azon gondolkodom, hogy mit ér az élet, a fülemet megcsapja egy zaj. Valami kattogó zaj, s mikor eltelik egy kis idő rájövök, hogy az óra az. A falat bámulom tovább és gondolkodom. Egyszer csak minden elkezd rezegni, elmegy az áram, és érzem, hogy itt a vég. Feldől a könyvespolc, a szekrény és leborul minden. Ott állok a szobámban tétlenül és arra várok, hogy valaki segítsen. Már segítségért kiabálok, de feleslegesen hisz senki sem hall. A szüleim 1 éve meghaltak autóbalesetben, és ami a legszörnyűbb... én vezettem az autót. Csak én és a bátyám maradtunk. Persze a bátyám most oda van bulizni a haverjaival, nekem meg nincs senkim és nincs senki aki most segíthetne rajtam. Látom, hogy dől az ajtó és már nem tudok elmenekülni... ezzel egy időben nyílik a bejárati ajtó, a bátyám az. Ekkor rám zuhan az ajtó és már mozdulni sem tudok, a bátyám rohan hozzám segíteni, de már késő... leszedi rólam az ajtót, de már mozdulni is alig tudok. A tesóm már tárcsázza a mentőket, akik öt percen belül ide is értek. Feltettek az ágyra és már száguldott is az autó. A következő pillanatban a kórházban ébredek. A jobb karom, a bal lábam be van gipszelve. A bátyám szorosan átölel és örül, hogy életben vagyok. Az orvosok azt mondták a lábam csak zúzódott, de a kezem csúnyán eltört, ezért 1 hétig megfigyelés alatt tartanak. Mikor eltelt az egy hét hazaengedtek. A bátyám végig ott volt mellettem, gondoskodott rólam. 1 hónap múlva mikor már az hittem meggyógyultam egyszer csak a földre zuhantam. Éreztem, hogy most vége. Elöntött egy hideg érzés, minden olyan sötét volt. Meghaltam. Éreztem, hogy körülöttem mindenki sír, hogy nem tudják elfogadni, hogy meghaltam. Szép életem volt, csak kár, hogy 16 évesen van vége...

Hiába törted össze a szívem többször is. Szeretlek még, de már nem úgy mint régen. Tanultam a múltból és úgy érzem most már nincs szükségem rád. A padlón voltam miattad, de mostanra sikerült felállnom és meghoznom a döntést. Elakarlak felejteni, de nem könnyű. Még egy kis idő és végre vége. Vége a szenvedésnek miattad, vége a csalódásoknak benned. Végre örülhetsz, hogy békén hagylak. Most végre teljesült a kívánságod. Remélem boldog leszel ezután...

Kint vagyok. Az esőben sétálok egyedül. Egy árva lélek sincs az utcán. Előveszem a telefont még utoljára tárcsázom a barátnőmet, de nem veszi fel. Csak sétálok tovább, azt sem tudom hova megyek vagy hogy hova indultam. Egyszer csak belebotlok egy ismerős arcba. Az egyik fiú barátom az. Megkérdezi mi a baj, de én elrohantam pedig végre volt valaki aki segíteni tudott volna. Még mindig üres az egész utca és őt sem látom már. Mostmár tényleg nincs aki segítsen, nincs senki aki most mellettem lenne. Valaki hív, reménykedem benne, hogy a barátnőm az, de csak anyám. Lehalkítom a telefont és visszteszem a zsebembe. Ekkor meglátom a barátom és valami dudálást hallok, de már késő volt figyelmeztetni. Elütött egy autó. Érzem körülöttem minden elsötétül, az utolsó amit hallok az a barátom szava. Még pedig az mondja: "Kérlek ne halj meg! Szeretlek!"

A barátom vagy. De egyben az ellenségem barátja is vagy. Nem tudom: Benned bízhatok? Aki most az ellenségem az a barátom volt. Azért lett az ellenségem, mert az ő barátja régen az ellenségem volt. Előtte az ellenségem barátja is a barátom volt. Nem szeretném ha még egy barátomból ellenség lenne. Nem szeretném ha még egy barátom átverne. Egyenlőre megbízok benned, de egy hiba és várhatod, hogy megbízzak benned. Könyöröghetsz, de nem hiszem, hogy kapsz majd még egy esélyt. Azt mondtad nem vagy olyan köcsög, és, hogy mi mindig is barátnők maradunk. Remélem is, hogy így lesz, mert tényleg nem szeretnék csalódni benned...

Kitöröltem minden üzenetet, hangfelvételt, videót, képet amivel bizonyíthattam volna, hogy hazudsz. Így már nincs bizonyítékom. Ennek örülhetsz, tudom, hogy ez volt minden vágyad. Sajnálom, mert így le fogod tagadni amiket mondtál. De nem baj. 1-gyel több okom van, hogy kibékülhessünk. Szeretném, ha ezt megbeszélhetnénk és nem kéne többet veszekednünk, utálnunk egymást...

"Nem tudom mire jó a cigi, de úgy érzem néha segít elűzni a gondokat..."

"Az öngyilkosság hülyeség? Tudod mi hülyeség? Valakit ANNYIRA tönkretenni érzelmileg, hogy az öngyilkosságot gondolja az egyetlen lehetőségnek..."

"Az ivás káros, de mégis elűzi a gondokat"

"Szeretek az esőben sétálni, mert akkor senki sem látja, hogy sírok."

"Mások miatt utáltam meg magam"

"Az élet nem túl szép, de megpróbálkozok vele megbirkózni. Mert ez a sorsom."

"B.F.F. = Big False Friends"

"Ami titok annak titoknak kell maradnia. Ha eljön az ideje akkor a titokból valóság lehet és kiszivároghat a világba."

"Normális voltam míg nem találkoztam azokkal az idiótákkal,akiket a barátaimnak hívok!"

Még egy hetet töltünk együtt, de tudom, hogy hiányozni fog. Hiányozni fog ahogy ott ül mellettem, ahogy szivat minket, ahogy nevet, ahogy beszél, a szeme színe, a barna haja, a teste... Szeretem. 

Miért kell ilyen aranyosnak lennie velem? Tavaly ilyenkor még piszkált és utált. Most meg olyan kedves. Bár tudnám utálni, de nem tudom. Megváltozott. Vagy én változtam meg? - Mindketten megváltoztunk - De az is lehet, hogy megtudta mit érzek iránta és azért viselkedik velem másképp. Vagy belém szeretett? - Amit igazából kétlek, de bármi megtörténhet - Jó lenne, ha szeretne, de tudom, hogy sosem fog... Csak döntse már el mit akar...

Csak egy kérdésem volt hozzá, és abban is hazudott. Egész nyáron nem lehetett elérni, ami még nem is zavart nagyon. Azt hittem valami van, valami történt vele,de nem. Csak szimplán utál. Látszott rajta, hogy haragszik rám, de azt mondta nem. Hittem neki, de mégis átvert... A hátam mögött mondja el mindenkinek, hogy mi a baja velem. Legalább mondja a szemembe... Ismerhet már annyira, hogy tudja, utálom, ha hazudnak nekem, de ő mégis megteszi. Ő volt az akiben megbíztam, ő volt az akinek mindent elmondtam és ez a hála. Nem tudok haragudni rá, de mégis haragszok rá... Ő a legjobb barátom, és nem szeretnék csalódni benne... Miatta hagytam abba a karom vagdosását, ő segített a félelmeim legyőzésében, ő volt a legjobb barátom. Nem szeretnék újra kezdeni mindent... Nem szeretnék újra hülyeséget csinálni...

Mikor végre minden rendben körülöttem, újra kezdődik minden, újra csak egy hiba lesz. Újra csak egy álnok barát leszek....

Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy utáljalak. Minden pillanatban arra gondolok, hogy bár tudnálak utálni, de nem megy. Sokszor bántottuk meg egymást. Könnyes szemekkel mondtam, hogy szeretlek. Sokszor kívánom, hogy szállj ki az életemből, de nem megy. Túl sok emlék köt hozzád. Túl sok közös emlék. Téged csak a méreg táplált. Megvártad még a leggyengébb vagyok és akkor törtél össze. Ezer darabbá törted a szívem. Kihasználtál mindent amit rólam tudtál; felhasználtad ellenem. Nagyon jó barátok voltunk, de tudom, hogy ez csak a látszat volt. Csak tetteted. Kihasználtál, hogy megbízzak benned és, hogy elmondjam minden apró titkomat. Saját magam fordítottad a többiek ellen. Úgy irányítottál, mint egy bábut. Tudtad milyen gyenge voltam előtte. Kihasználtad. Tudtad, hogy mi kell ahhoz, hogy megbánts. Tudtad, hogy ha összeveszünk akkor én nem téged, hanem magamat fogom utálni. És így is van. Nem utállak, nem is haragszom rád, csak bánt a dolog. Minél nagyobb a vitánk, annál jobban utálom magam. NEM téged. MAGAMAT!